Kagyló
Tenyésztett feketekagyló
Mytilus galloprovincialis
—
Horgászterületek
Akvakultúra
Származás
—
Minimális méret
Leírás
Ez egy kéthéjú puhatestű, amelynek héja szilárd, hosszúkás vagy szinte négyszögletes alakú, elöl hegyes (umbo), hátul pedig kiszélesedő. Külső felülete sötét kékes-ibolya, fekete vagy feketésbarna. Belső felülete kékes-gyöngyházfehér, a köpeny széle gyakran sötét ibolya színű. Tenyésztésben általában körülbelül 5–8 cm-es, de a vadonban elérheti a 14–15 cm-es maximális méretet is. Rokonától, a közönséges kagylótól (Mytilus edulis) magasabb alakja és domborúbb héjfelei különböztetik meg.
Élőhely
Főként az intertidális zónában (az árapály által érintett területen) és a sekély szubtidális zónában (kb. 40 méter mélységig) él. Ez egy rögzült életmódú faj, amely byssus-szálak segítségével szilárdan rögzül a sziklákhoz, a kikötői építményekhez vagy a tenyésztőhálókhoz. A mérsékelt éghajlati vizeket részesíti előnyben, és jól tűri a sótartalom ingadozásait, ami lehetővé teszi számára, hogy lagúnákban és torkolatokban is jól fejlődjön. Szűrőtáplálkozó, fitoplanktonnal és a vízben lebegő szerves anyagokkal táplálkozik.
Elosztás
A Földközi-tenger és a Fekete-tenger, valamint Dél-Európa atlanti-óceáni partvidékeinek (különösen a spanyolországi Galícia) őshonos faja. Ellenálló képessége és az akvakultúra miatt széles körben elterjedt. Ma már megtalálható Észak-Amerika nyugati partvidékén, Japánban, Dél-Afrikában és Ausztráliában is. Kagylótenyésztés: Ez a faj a tenyésztésben domináns a Földközi-tengeren (pl. a franciaországi Thau-tó, Olaszország, Görögország) és a spanyol atlanti partvidéken (Rias Baixas).