Hal
Nyelvhal
Solea vulgaris (Solea solea)
(GSA7) Oroszlán-öböl, (GSA8) Korzika, (IV) Északi-tenger, (VIIa) Ír-tenger, (VIIe) Nyugati-La Manche, (VIIIa) Biscaiai-öböl – Észak, (VIIIb) Vizcayai-öböl – Közép
Horgászterületek
Vad
Származás
28 cm - 25 cm
Minimális méret
Leírás
28 cm az Atlanti-óceán északkeleti részén és 25 cm a Földközi-tengeren.
A nyelvhal teste ovális, nagyon lapos és aszimmetrikus. Mindkét szeme a fej jobb oldalán helyezkedik el („jobboldali” faj). A felső szem a fej háti vonalától a saját átmérőjénél kisebb távolságra helyezkedik el. A „szemoldali” (látható) oldal általában szürkésbarna vagy vöröses színű, diffúz sötét foltokkal. A szem oldalán lévő mellúszó végén jellegzetes fekete folt található. A vak oldal fehéres. Hossza általában 30–35 cm között mozog, de maximális mérete elérheti a 70 cm-t, súlya pedig a 3 kg-ot. Éjszakai ragadozó. Főként polikéta férgekkel, apró puhatestűekkel és bentikus rákfélékkel táplálkozik.
A nyelvhal teste ovális, nagyon lapos és aszimmetrikus. Mindkét szeme a fej jobb oldalán helyezkedik el („jobboldali” faj). A felső szem a fej háti vonalától a saját átmérőjénél kisebb távolságra helyezkedik el. A „szemoldali” (látható) oldal általában szürkésbarna vagy vöröses színű, diffúz sötét foltokkal. A szem oldalán lévő mellúszó végén jellegzetes fekete folt található. A vak oldal fehéres. Hossza általában 30–35 cm között mozog, de maximális mérete elérheti a 70 cm-t, súlya pedig a 3 kg-ot. Éjszakai ragadozó. Főként polikéta férgekkel, apró puhatestűekkel és bentikus rákfélékkel táplálkozik.
Élőhely
Tengeri és bentikus (a tengerfenéken élő) faj. A brakkvizeket (torkolatokat) is jól tűri. 0 és 150 méter közötti mélységben fordul elő, de leggyakrabban 10 és 60 méter között található meg. Különösen kedveli a laza talajt, főként a homokot és az iszapot, amelybe napközben elássa magát, hogy elkerülje a ragadozókat.
Elosztás
Elterjedési területe kiterjedt a Kelet-Atlanti-óceánban és a szomszédos tengereken. Az Atlanti-óceán északkeleti részén: a norvégiai Trondheim-fjordtól Szenegálig terjed, beleértve az Északi-tengert és a Balti-tenger nyugati részét is. A beltengerekben az egész Földközi-tengeren (beleértve a Mármarai-tengert és a Boszporusz-szorosot) és a Fekete-tenger délnyugati részén is előfordul.